Egy kézen nem lehetne megszámolni hány reality hős szájából hallottuk már, hogy „a médiában szeretnék dolgozni”. A médiában mit?  Annak függvényében, hogy egy teljesen szimpatizmusra épülő műsorban szerepelnek a szereplők, nem nehéz kitalálni és van, aki akár követte is a megszólalók útját – a műsorvezetésről van szó.

Végül mindenki műsorvezető akar lenni.

A műsorok közben a műsorvezető általában a néző szempontjából másodrangú, a szakmai környezetben elsőrangú tiszteletnek örvend. Általában rendkívül igényes, intelligens és mindig vág az esze. Egyes esetekben szórakoztató, mások drámai riportot kérdéseket tesznek fel a legváratlanabb pillanatokban. De érezni, személyüknek jelentősége van.

Na, ez a fantázia rész. Természetesen mindenki azt gondol a műsorvezetőkről, amit szeretne, de tény és való, hogy vannak – és lesznek – olyan emberek, akik valóban így gondolkoznak a műsorvezetésről.

Csekély tapasztalatom alapján (7 hónap) a munkakör valóságát (még egyszer kiemelem: saját tapasztalat) valahogy a következőképp tudnám leírni:

A műsorvezetőnek is van szar napja

Igen, a műsorvezető is tud mocskosul fáradt, kialvatlan, kába lenni. Mindig úgy éreztem, hogy erre tényleg születni kell, valami olyan genetikával, amin nem látszik a 5-6 óra alvás, nem püffed a szem, nincs brutál fejfájás a frontérzékenység miatt (vagy abszolút ki tudja zárni), és még sorolhatnánk. A lényeg gondolom átjön. A nők – de magasabb körökben a férfiak is – előszeretettel élnek a make-up jótékony hatásaival, de személy szerint úgy éreztem, mint akinek fullad a bőre és azt, hogy az arcom állapotán már egy gumimaszk se segítene. Ja, elvileg nem számít a külső? Nos, aki ezt komolyan elhiszi, az ne menjen műsorvezetőnek… nyilván vannak fokozatok, de az igényesség igenis elvárt dolog.

Igaz azonban, hogy egy komoly műsorvezetőt természetesen nem a külseje tesz „komoly” műsorvezetővé, de ha már érezted azt, hogy bizony jön a hideg-meleg front és a saját nevedre sem emlékszel nem hogy a kérdésekre, amiket fel kell tenned, akkor érted miről beszélek. Találkoztam már olyan emberekkel, akiknek ilyen problémájuk szinte egyáltalán nincs, vagy ha van, akkor egyszerűen nincs hatással a munkateljesítményükre, de én biztosan nem vagyok ilyen.

Fel kell készülni

A könnyeden feltett kérdések, vagy gördülékeny felkonferálások az évek rutinjának eredménye. Na, ez nekem nyilván nem volt, de írni többnyire szeretek. Viszont amikor egy tudományos témában keresi fel az interjú alanyt a interjúztató, nem árt, ha némileg utánanéz az adott személy hátterének, elérhetőségének, szakmai múltjának, de annak is érdemes, hogy milyen világnézeteket vall. Ugyanis nem annyira kellemes, amikor egy intejú közepén az alany egyszercsak témát vált és a világmegváltásról kezd el beszélni.

Jobb, ha beleszólhat a vágásba és szokott is

A nagyobb televízióknál nem gyakori a sztárműsorvezetők körében, de ha alulról kezded – és fogod -, akkor bizony érdemes megtanulni alapfokon vágni. Nem csak azért, mert követelmény lesz a munkahelyen, hanem mert nem biztos, hogy a vágó érteni fogja pontosan mi a lényeg és hogyan szeretnéd átadni. Akarsz-e benne hagyni olyan pillanatokat, amik alapvetően nem tűnnek lényegesnek? Szeretnél valami extrát? Animációt? Mert ha igen, akkor bizony lehet, hogy meg kell harcolnod a kedves kollégával.

Ha nyár van, izzad, ha hó van, fagy

Műsorvezetőként, vagy riporterként számolni kell az időjárási körülményekkel. Hózárpor van? 40 fokos kánikula? Folyik rólad a víz (és a smink)? Mindegy. Akkor is ki kell menni, akkor is forgatni kell és ha este 8kor van forgatás, vagy reggel 8kor, akkor is ott kell lenni készen. Van ennek egy bizonyos rugalmassága? Van. De többnyire nem hozzád alkalmazkodik.

Folyamatosan új ötletekkel kell előállni és nem mindig lesz az, ami téged érdekel

Személy szerint egy kis városban voltam riporter/műsorvezető, így a témahiány esete nagyon gyakori probléma volt. Igen, ki lehet fogni és ott lehet lenni a legjobb helyen és időben. Milyen nagyszerű az ilyen, nem igaz? Az ember igazán érzi, hogy a munkájában fontos témáról tájékoztatta a közönséget, érdekes, értékes információt osztott meg. És aztán ott vannak az olyan esetek, amikor valamit muszáj leadni, szóval megy az évente rendezett nyugdíjas díjátadó, vagy a havi testületi ülés

Interjú alanyok

Sajnos vannak olyan esetek, hogy olyan emberekkel kell interjút készíteni, olyanokkal kell kommunikálni, akik egyszerűen nem közreműködőek és vagy magát az interjúval kapcsolatban mutatnak elutasító viselkedést, vagy már a műsorvezető személyével kapcsolatban. Ilyen mindenhol megesik, ez az élet, de egy emberközpontú munka során igen fárasztó tud lenni, ha sorozatosan ilyen emberekkel futunk össze. Ilyenkor is érdemes ébernek lenni. El lehet kapni egy-egy jó mondatot, egy érdekes gondolatot, ami az interjút érdekessé teheti. Miközben folyamatosan éles ésszel kell jelen lenni, az interjú alanyokat is érdemes támogatni és irányítani a beszélgetés menetét, hiszen ők általánosságban ránk támaszkodnak. Persze vannak kivételek, mint a politikusok, akik bizony képzettek, hogy átvegyék az interjú irányítását. Ilyenkor sem szabad elengedni a célt – ami az interjú mondanivalójának átvitele -, igen, itt muszáj belemenni játszmába, ami igen kimerítő pillanatokat okozhat, mindenesetre kihívásnak mindenképp kihívás.

Az „imidzs”

Nyilván attól függ, hogy milyen ambíciók fűtenek, de általánosságban nem véletlen, hogy sok celebritással élőben, egy médiától független szituációban összefutva egy teljesen más személyiséget ismerünk meg, mint amikor a médiában látjuk szerepelni. Ez gyakran egyáltalán nem véletlen. A médiában úgy lehet ugyanis igazán érvényesülni, ha érdekes az ember. Így vagy úgy, de az. Egy imidzs vagy imázs kiépítése fáradtságos munka és megterhelő lehet, de mindenképp előnyt szolgálhat az érvényesülésben.

A stáb

Egy műsorvezető, egy riporter egy stábbal dolgozik együtt. Kis szerkesztőségekben ez lehet, hogy csak egy operatőrt és egyben vágót jelent, nagyobb szerkesztőségekben aztán akár a feladatok egyre több ember között vannak elosztva. Meg kell tanulni együttműködni egymással, de nem mindenki rendelkezik ilyen mentalitással és igen, mindig lesznek olyan műsorvezetők és riporterek akik már úgy érzik, sztárnak születtek, pedig nem feltétlenül írja ezt alá a tudásuk. Nekünk magunkra kell odafigyelni, magunkat kell menedzselni és eldönteni, hogy tudunk-e az adott személlyel együtt dolgozni, vagy sem.